Egy egyszerű mezei párttag gondolatai, javaslatai Tiszalökről
Alapvetéseim:
1. Két évtizede gondolja úgy a szocialista politikusok döntő többsége, hogy az ideológia, az elméletalkotás teher a politikán.
· El kell viselni, hagyni kell, hogy az értelmiség játsszon vele.
· Valami ideológiára, valamennyi értelmiségire persze szükség van, de nem a politikai játéktéren belül.
· A szocialista párt igyekezett a „maga helyén" kezelni az ideológiát, a maga „külön helyén" a szakmát, végül pedig - és elsősorban - kiemelt helyen, önmagát is, amikor a politikát, a politikusi szakmát elkülönítette az előbbi kettőtől.
2. A párt az a találmány, amely teret ad, adhat az ügyek, akaratok, gondolatok, cselekedni akaró emberek találkozásának.
· Előbb-utóbb meg kell fizetni az árát, ha a párt kiürül; ha sem új tagság, sem civil energia, sem új gondolat, sem stratégia nem születik.
· Előbb-utóbb meg kell fizetni az árát, ha a párt kiürül; ha sem új tagság, sem civil energia, sem új gondolat, sem stratégia nem születik.
3. A 2010-es választás azt jelzi: véget ért egy- két évtizedes időszak, Magyarországon sem a gazdaság, sem a politika, sem a kultúra nem működhet úgy, ahogy eddig.
· Ez ma a többség meggyőződése, belátása.
· Ennek a közérzületnek a jobboldal lett a haszonélvezője.
· Ma a magyarok többsége a jobboldaltól várja, reméli a rendszerkorrekciót, a szolidáris társadalompolitikát.
II. A gazdaság és politika kapcsolata a rendszerben
Alapvetéseim:
1. 1990 után az új rendszer liberális alapelveken és forgatókönyv szerint épült ki, vagyis lebontott minden akadályt
· a piacgazdaság,
· a magántulajdon és
· a nemzetközi tőke térnyerése előtt.
2. A magyar gazdaság kettészakadt
· egy alapjaiban külső piacra orientált,
· integrált nagyvállalati szektorra és
· egy alapvetően a belső piactól függő, közép- és kisvállalati szektorra.
· Sok a kényszervállalkozás és nem csökken a feketegazdaság jelentősége sem. Az adóelkerülés, az illegális foglalkoztatás százezrek életében játszik lényeges szerepet.
3. A rendszerváltás integrálta Magyarországot a világgazdaság egységes rendszerébe és az Európai Unióba, bővítette a fejlődési képességek birtokában lévő közép- és felső rétegek mozgáslehetőségeit (amelyek éppen ezért akarták, vagy fogadták el az átalakulást), ám
· Nem oldotta meg a magyar gazdaság és társadalom problémáinak jelentős részét, sőt maga is súlyos, orvoslást, igénylő problémákat szült.
4. Egyeztetés helyett a pártok ádáz hatalmi harcot folytattak az uniós források fölötti rendelkezési jog megszerzéséért.
· Ebben a helyzetben mindkét fél tartózkodott a valós gazdasági helyzet bemutatásától,
· A helyzetelemzésen alapuló gazdaságpolitikai elgondolások felvonultatásától.
· Tették ezt azért, mert féltek, hogy ezzel a politikával ellenfelüket hoznák kedvezőbb helyzetbe.
III. A reformkísérletek kudarca és a vesszőfutás
Alapvetéseim:
1. A kormány lépéskényszerbe, időzavarba került.
2. Nem késlekedhetett, hiszen nyár végén Brüsszelben be kellett mutatnia, miként mérsékli elfogadható szintűre az államháztartás hiányát.
3. Ezért kellett az őszödi beszéd.
4. Ezért hirdette meg a kormányfő már a nyáron a reformokat.
· Ez a lépés egyszerre szolgálta a nemzetközi pénzügyi körök, az unió meghatározó tényezőinek megnyugtatását és a csalódott hazai közvélemény figyelmének elterelését.
5. A baloldalnak egy évtized sem volt elegendő ahhoz, hogy önálló gazdaságpolitikát és ehhez illeszkedő társadalompolitikát munkáljon ki!
· A baloldali minimum kidolgozásával miért pont a válság idején pótolta volna ezt a hiányosságot?
IV. A rendszerkorrekció szükségessége és dilemmái
Alapvetéseim:
1. Magyarország számára nem kedvezően változott a külső környezet, nem kisebb, hanem erősebb a külvilág ránk gyakorolt hatása.
2. Nem lett versenyképesebb a magyar gazdaság, az eladósodás mértéke viszont nagyobb.
· Talán az egyetlen előny, hogy a jobboldal minden eddiginél erősebb felhatalmazás birtokában kormányozhat
3. Nehezebb örökséget vesz át a jobboldal, mint 1998-ban.
4. Mit kérjen számon a jobboldali kormányon?
· Az elmúlt évek ellenzéki, populista ígéreteinek betartását? vagy
· A problémák megoldását?
· A modernizációhoz szüksége gazdaságpolitikát?
V. Mihez kezdjen a baloldal a saját problémáival?
Alapvetéseim:
1. Három út áll a szocialisták előtt.
2. Nem teljes értékű az a baloldal, amelynek nincs
· közösségi és
· kulturális formája,
· mert e kettő hiányában nem tudja magához vonzani, megszólítani azokat, akikért van!
· mert e kettő hiányában nem tudja magához vonzani, megszólítani akik tenni akarnak egy igazságosabb társadalom érdekében!
3. Nem térhetnek ki a szocialisták az új helyzet adta kihívás elől, hiszen ha nem találnak hangot
· a fiatalabb választói rétegekkel,
· ha a munkavállalók széles csoportjai nem
ismernek magukra bennük, akkor nincs
remény a váltópárti szerep betöltésére!
4. A változások az egész párton érezhetők legyenek!
· Ne szorítkozzanak a legfelső szintre!
5. Az önkormányzati választásokon már a fentiek szellemében,
· sok új emberrel célszerű színre lépni.
· A hiteles arcok keresése nem jelentheti a kollektív felelősségre vonást minden vezetővel szemben, és nem azonos azzal, hogy
· teljes egészében fiatalokra kell bízni a pártot, már csak azért sem, mert az elmúlt időszak tanulsága az, hogy
· a politikussá váláshoz tapasztalat és tudás kell.
6. A párttestületekben hosszú évek óta inkább érdekegyeztetés folyik, semmint operatív irányítás és beszámoltatás.
7. Itt az idő egy új
· együttműködés kialakítására!
· Az értékek képviselete!
· Az ideológia és a politikai gyakorlat közötti nagy különbségek eltüntetésére!
8. A párt ne, mint
· a gazdasági,
· politikai,
· kulturális elit képviselője jelenjen meg!
Tiszalök 2010. május 14. Borsi Gyula
Borsi Gyula esélyegyenlőségi szakértő, pályázatkészítő
gyulabors@freemail.hu, gyulabors@gmail.com